Hányszor fordult elő veled, hogy kiléptél belőle például lépcsőn felfelé menet?
Komolyan ezt az érzést szeretnéd a gyerekednek is? Nagyon kérlek, ne a gyerekcipő legyen a spórolás tárgya!
Emlékszem, mikor kisgyerek voltam nagymamám mindig a piacra vitt, hogy vegyen nekem új cipőt, amit iskolába hordhatok. Eleve egy számmal nagyobbat kért az eladótól, de, ha nem léptem ki belőle egyből, simán két számmal nagyobb cipőt vett nekem. Otthon aztán az orrába vattát tett, a sarokrészébe pedig leukoplastot ragasztott, hogy ne essen le rólam. Őszintén? Utáltam ezt!
Szükséges volt? Ő úgy vélte, hiszen így ősszel és tavasszal is ugyanazt a cipőt tudtam hordani egy áráért.
Az én gyerekkoromban ez igen jellemző eljárás volt, akár a ruháknál is – farmer szára felhajtva, dereka gumival behúzva. Mivel én gyakran tapasztaltam meg ennek a „trükknek” a hátrányát, sosem akartam volna, hogy ezt a gyerekeim is átéljék. Nem csak azért, mert egy nagyobb gyerekcipő kényelmetlen, hanem mert veszélyes is.
Egy egészen kicsi gyerek esetén egy, a méreténél nagyobb cipő akadályozhatja a koordinált mozgásban, többet eshet, bátortalanabbul járhat, a bokája is könnyen kifordulhat, ha a cipőben előre-hátra mozog a lábfeje.
A nagyobb gyereknél egyrészt látványos egy 1-2 számmal nagyobb gyerekcipő, ami akár gúnyolódásra is okot adhat a kortársaik körében. Másrészt gátolja a szabad mozgásban rohangászás, mászókázás -, amire a fejlődő idegrendszerének elengedhetetlenül szüksége van.
Épp ezért kérlek, mindig a gyermeked lábának megfelelő méretű cipőt vegyél, és ne ezen spórolj, hiszen egészen biztos vagyok abban, hogy ő a mindened!