Trónfosztás

Trónfosztás

„Nem!”

„Nem akarom!”

Mostanság sűrűn hallod ezt csemetédtől?

Egyre gyakrabban szembesülsz azzal, hogy csak úgy elkezd visítani, földhöz vágja magát, toporzékol vagy összevissza csapkod?

Ha két év körül van a kislányod vagy a kisfiad, nem vagy egyedül ezzel.

Ebben az időszakban ugyanis gyökeresen megváltozik a gyerekek viselkedése.

Ha megértjük mi áll a háttérben, az sokat segít a kezelésében.

A kicsik még nemigen tudják, hogyan kezeljék az érzéseiket. Ez már önmagában is elég ahhoz, hogy hisztizni kezdjenek. De ennél azért többről van szó.

Gondolj csak bele micsoda óriási változás történt az életében!

Attól fogva, hogy világra jött, a szüleiként minden kívánságát lestétek.        Ez így is van rendjén!

Ennél fogva viszont nem meglepő, hogy a kisbaba úgy gondolja, körülötte forog a világ, és a felnőttek – különösen a szülei – azért vannak, hogy teljesítsék az óhajait.

Most azonban rá kell ébrednie, hogy, ha szeretne valamit, azért neki is tennie kell. Egyre inkább érzékeli, hogy alárendelt szerepben van, vagyis engedelmeskednie kell a szüleinek.

Megfosztották a „trónjától”, véget ért az „uralma” és az új helyzet egyáltalán nincs ínyére.

Ezért a hiszti…

 MIT TEHETSZ?

Azok a szülők, akik túljutottak ezen az időszakon azt mondják, hogy a siker érdekében jó megfogadni néhány tanácsot.

Legyél megértő. Mivel még nem tudja, mit kezdjen az érzéseivel, várható, hogy ha dühös, olykor hevesen reagál.

Maradj higgadt. Nem segít, ha te is kijössz a sodrodból. Amennyire lehet, ne foglalkozz a hisztivel, és maradj tárgyilagos. Gondolj arra mi áll a háttérben.

Legyél következetes. Ha engedsz a gyermekednek, valószínűleg legközelebb is hisztivel próbálja megszerezni, amit akar.                     Tedd egyértelművé, hogy amit mondtál, azon nem változtatsz!

Legyél türelmes. Ne várd, hogy egyik napról a másikra megszűnik a hisztizés. Ha viszont következetesen jársz el, számíthatsz rá, hogy kevesebbet fog hisztizni, végül pedig teljesen felhagy vele.

 

Itt a boltban már mi is sok ilyen szituációnak voltunk szem- és fültanúi. Én, személy szerint ilyenkor mindig nektek, szülőknek szurkolok.
Jó látni, amikor nem adjátok be a derekatokat csak azért, mert úgy gondoljátok, ciki, hogy jelenetet rendez.

Biztos, hogy minden egyes ilyen alkalom hozzájárul ahhoz, hogy minél előbb véget érjen a hisztis korszak!

Kitartást kívánunk nektek benne:)